Sajnos csak 12 éves koromban 1982 húsvétján vezetett elöször az útam a Mecsekbe.Azon a húsvéton rokonlátogatásra érkeztünk a rokonokhoz Szászvárra.Apám,anyám és én.A szokásos körök után a vasárnapi napon nagybátyám kivitt az erdőbe a Szászvár környéki hegyekbe.A látvány és az élmény rögtön első látásra nayg hatással volt rám.A Kecske-hát nevezetű helyen voltunk,az Ól-völgy felett,majd a Nyárád részre jutottunk ahol két kis turistaház fogadott minket.Mint kiderült az egyik kis házikót(Nyárádi kunyhó) a nagybátyámék természetjáró egyesülete üzemeltette aminek ő volt a szakosztály elnöke.Így a kulcs nála volt,szabad útunk volt be a házikóba.Amit bent láttam szintén első látásra megragadott,egy rendkivül egyszerű,ízlésesen berendezett,akkor még jó állapotú turistaház fogadott.A későbbi években ez a házikó meghatározó része lett az életemnek,hiszen az ezutáni években mindig eljöttem ide,később már a barátaimmal is.Ez a házikó szolgált a későbbiekben csodás Mecseki turázásaink kiinduló állomásának,ide tértünk mindig vissza,itt aludtunk,buliztunk,söröztünk jókat.De még 1982-ben vagyunk.Szóval azonnal beleszerettem a házba is,és az előtte található páratlan szépségű zöld rétnek is.Innen aztán tovább indulva megnéztük a környék két forrását a Nyomákói kútat és a Balincai kútat (2004-ben épült egy harmadik is: Kata forrás).A környékbeli erdők és tájak is nagy hatással voltak rám.Ez volt tehát az a nap amikor elöször találkoztam a Mecsekkel,ahonnan ki indult ez a nem mindennapi "szerelem" a hegység iránt.Hát innen indul a történet,amit majd folytatok természetesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.