A Mecsek titokzatos barlangjai, furcsa sziklái, hol bővizű, hol elapadó forrásai, porrá omlott vagy megrongálódott várai, ritka, másutt meg nem található növényei már a legtávolabbi múltban is felkeltették az itt lakó emberek érdeklődését, szár­­­nyat adtak képzeletüknek, és szakadatlanul ösztönözték arra, hogy a tárgyakat és jelenségeket önmaguk számára megma­­gya­­ráz­zák, és a világról alkotott képébe illesszék. A természetet járó embert is szorosabban kapcsolja egy táj vagy természeti jelenség által keltett hangulati képhez az arról szóló monda. Segít az élmények kialakításában, elmélyítésében. Ha pedig erre képes, akkor érdemes elolvasni.

Abaligeti-barlang és a törökök

Az abaligetiek a törökök elől a falu határában levő bar­lang­ba menekültek. Egy falubeli azonban elárulta őket. A törökök nagy tüzet gyújtottak a barlang bejárata előtt, hogy kifüstöljék a ma­gyarokat. Azok azonban a füst vonulását figyelve titkos kijá­rat­ra akadtak, melyen át a hegy ellenkező oldalán kibújtak a sza­­badba. Csendben megkerülték a hegyet, s hirtelen rajta­ütöt­tek a törökökön, akik közül aki kinn maradt, az ott pusz­tult el, aki pedig idejében befutott a barlangba, azt meg a saját füstjük ölte meg. A magyarokat bátorságuk, leleményes­sé­gük meg­sza­ba­dította.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.